Nevem Bogdán Erzsébet, hastáncos művésznevem Eliseba. Ez a magyar Erzsébet héber eredetű változata. Ezen névválasztással is szerettem volna a hűen tükrözni önmagamat. Családi örökségem révén a tánc, zene szeretete mélyen gyökerezik bennem.
Kisiskolás koromban ismerkedtem meg a magyar néptánccal, de valahogy soha nem találtam a helyem. Éreztem, nem ez az igazi, bennem valami más, számomra sokkal több rejtőzik, csak még nem jött el az én időm. A hastánc művészetével felnőtt koromban ismerkedtem meg. Addig csak ámulva, görcsös vággyal néztem a zenés-táncos filmeket, melyekkel nevelőapám ismertetett meg. Imádtam ezeket a filmeket! Főleg a nagy amerikai musical-ek ejtettek rabul. Aztán tini lányként láttam egy tv műsort, melyben egy hastáncosnő táncolt. Gyönyörű volt a haja, ruhája, tánca. A hölgyet Ghazi Mona Dolores-nek hívták. Később egy alkalommal személyesen, véletlenül találkoztam egy igazi, hús-vér hastáncosnővel, aki épp táncórát tartott. Megborzongatott és szinte sokkolt a megszokott, szürke környezetből kiemelkedő ruházata és megjelenésének egzotikuma. Ő volt Simon Zsuzsa (Serena). Gyorsan el is döntöttem, én is beiratkozok erre a tanfolyamra, mely később életem egyik legjobb döntésének bizonyult. Miközben egyre mélyebben megismertem a hastánc mögött rejlő érzelmeket és harmóniát, fokozatosan ráébredtem, hogy ez az amit eddig kerestem. Volt alkalmam tanulni Malova Vivientől, Áncsán Anikótól (Sefirah), Székely Mayától, Nieto Mercedestől, Tia-tól, Balogh Zsófiától. Életem egyik nagy álma teljesült azzal, hogy Ghazi Mona Dolores hastánc kurzusán is részt tudtam venni.
Mára szabadidőm nagy részét ez a művészet és a hozzá kapcsolódó kultúra és világ tölti ki. Előadásaim, az oktatás és ezen honlap elsődleges célja is az, hogy másoknak is megmutathassam azt a szépséget, örömöt és harmóniát amit a Hastánc számomra jelent.